A Hasanpaşa gázgyár – Kadıköy ipari ikonja új szerepben

A Hasanpaşa gázgyár (törökül Hasanpaşa Gazhanesi, ma Müze Gazhane) Isztambulban ritka példája annak, hogyan alakul át egy 19. századi fekete ipari doboz egy 21. századi fényes kulturális negyeddé. A régi oszmán gyár, amely több mint egy évszázadon át világította meg a nagyváros anatóliai oldalát, ma a tudományos központ gyermekhangjaitól zeng, színházi próbák zaja hallatszik belőle, és az udvaron lévő kávézóból kávéillat árad. A Hasanpaşa gázgyár a Kadıköy kerületben, a Kurbağalıdere utca 125. szám alatt található, és 2021. július 9-i megnyitása óta talán a város ázsiai részének legváratlanabb múzeumi helyszínévé vált – egy olyan hely, ahová nem a „klasszikus” Isztambulért, hanem az ipari emlékezetéért és élénk kortárs kultúrájáért.

A Hasanpaşa gázgyár története és eredete

A 19. század közepén Isztambul anatóliai oldalát a még az 1860-as években épült Kuzguncuk gázgyár világította meg. A század végére kapacitása már nem volt elegendő: Kadıköy és Üsküdar rohamosan növekedett, és az Oszmán Birodalom új, nagy gázállomás építésén kezdett el gondolkodni. A döntés 1891. július 28-án született meg: az állam 50 éves koncessziót adott a „Gáz- és villanyvilágítás” részvénytársaságnak Kadıköy, Üsküdar és az egész anatóliai partvidék – egészen Beyoğlu határáig – ellátására. A szerződést Anatoli Barzil mérnök, aki a párizsi fémipari vállalkozó Charles Georges-t képviselte, és Ridván pasa, a birodalom nevében írta alá.

Az építkezést 1891. augusztus 1-jén kezdte meg Gulielmo Semprini építész-vállalkozó. A helyszínt a Kurbagalidere patak mellett választották ki: a szenet vízi úton szállították, majd egy erre a célra épített vasúton közvetlenül a műhelyekbe. Már 1892-ben üzembe helyezték az üzemet „Üsküdar-Kadıköy Gaz Şirket-i Tenviriyesi” néven, és ez lett a város negyedik gázüzeme – Dolmabahçe, Edikule és Kuzgunçuk mellett. Kezdetben Kurbagalidere vagy Kadıköy-i gázgyárnak hívták; a mai neve – a szomszédos Hasanpaşa negyedről – később, a városlakók körében rögzült. Maga a gázvilágítás egy orosz nyelvű utazó számára szinte a Dickens-korszak részletének tűnik: nagyjából ugyanebben az időben gyulladtak meg a gázlámpák a szentpétervári Nevski prospekton és a Zamoskvorechye negyedekben, és Isztambul váratlanul egy technológiai sorba került az európai fővárosokkal.

A gyár szinte szünet nélkül működött az első világháborúig. Amikor a szén hiánycikké vált, olajbogyó-magokat égettek a kazánokban – csak hogy a város ne maradjon világítás és fűtés nélkül. 1924 októberében, egy évvel a köztársaság kikiáltása után, a koncessziót további fél évszázadra meghosszabbították: a dokumentumot Emin-bey polgármester és Arif Hikmet-bey, a vállalat igazgatósági tagja írta alá. 1926-ban a vállalkozást felvásárolta az Ediküle-t irányító cég, és az eszközöket az „Istanbul Havagazı ve Elektrik Teşebbüsatı Sanaiye Türk Anonim Şirketi” néven egyesítette. 1938 és 1944 között a Kadıköy-i gyár ismét önálló volt, 1945 és 1993 között pedig az İETT városi közlekedési holding részét képezte. 1993. június 13-án, miután a földgáz tömegesen elterjedt a városban, a kemencék örökre kialudtak – véget ért a vállalat 101 éves ipari korszaka. A Kadıköy feletti égbolt egy évszázad után először megtisztult a jellegzetes füsttől, és a városlakók, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a gyár sípjainak hangja alapján ellenőrizzék az időt, még sokáig reflexszerűen arrafelé pillantgattak.

Építészet és látnivalók

A Müze Gazhane mintegy 30 000 m²-es területet foglal el – ez egy egész ipari negyed téglaépületekből, gáztárolókból és fémgerendákból, zöld pázsitokkal körülvéve. A legfőbb építészeti benyomás itt a kontraszt: a 19. századi durva, koromfekete téglafalak a 2010-es évekbeli restaurálás tükrös üvegbetéteivel szomszédosak. A rekonstrukciót az Isztambuli Műszaki Egyetem (İTÜ) építészeti karának csapata végezte Afife Batur professzor tudományos irányítása alatt; a projekt kurátorai Gülsün Taneli és Kani Kuzudjular voltak. A restaurálás 2014. március 7-től 2021-ig tartott – két év késéssel az eredeti tervhez képest.

A gáztárolók épületei és a tudományos központ

A korábbi szén-gáz-tárolók a komplexum legismertebb épületei. Az egyikben tudományos és műszaki múzeumot alakítottak ki interaktív kiállításokkal gyermekek és serdülők számára: fizikai, mérnöki és optikai berendezések, valamint kézzel megérinthető kísérletek. Itt található a klímamúzeum is – ami Törökországban viszonylag új formátum, és a klímaváltozásnak és az ökológiának szentelt –, valamint a karikatúramúzeum, amelyet az isztambulbeliek minden korosztálya kedvel. A hengeres épületek között sétálva könnyű elképzelni, ahogy a gyapjúsapkás munkások ide jártak, és a tartályok nyílásaiból gőz emelkedett fel. A tetők fekete fémburkolata, a szegecsek, a vezetőpályák – mindezt eredeti állapotában őrizték meg, csupán a teherhordó elemeket erősítették meg.

Afife Batur Könyvtár

Az egyik felújított műhelyt tágas könyvtárrá alakították át, amelyet a restaurációs projekt vezetőjéről, Afife Batur professzorról neveztek el. A könyvtár állománya mintegy 10 000 könyvet számlál az építészet, a művészet, a város története és a kulturális örökség témakörében. Magas tetőszerkezetek, hosszú faasztalok, lágy felső világítás – ez az egyik leghangulatosabb hely a munkához és az olvasáshoz Kadıköyben, és a helyi lakosok nem kevésbé értékelik, mint a látogatók. A kutatók számára nyitva áll az olvasóterem, ahol ritka kiadványok találhatók Isztambul iparának történetéről.

Színházi színpadok – a „Nagy” és a „Téri”

A Müze Gazhane részeként az Isztambuli Városi Színház két színpada működik. A 301 férőhelyes Nagyterem 2022-ben Sevda Şener színháztudós nevét kapta; az első előadás itt Albert Camus A pestis című műve volt Neil Bartlett rendezésében – egy választás, amely a pandémiás évek után különösen élesen csengett. A 130 fős kamara-terem a „Meydan Sahne” – „Téri színpad” – nevet viseli; itt debütált Lot Vekemans „Méreg” című darabja. A műsor szinte hetente frissül, és az előadások egy része török felirattal, míg egyes előadások angol felirattal kerülnek bemutatásra.

Nyílt tér és gasztronómia

Az épületek között parkot alakítottak ki pázsittal, padokkal és utcai koncertekhez alkalmas helyszínekkel. A terület szélén kávézó, étterem, cukrászda és könyvesbolt található. A meleg évszakban itt tartanak termelői piacokat, dizájnvásárokat és szabadtéri filmvetítéseket. Ez egy ritka zöldövezet Kadıköy központjában, és a helyi családok gyermekeikkel és kutyáikkal egyszerűen csak sétálni jönnek ide – különösen naplementekor, amikor a vöröses fény rásüt a régi téglára.

Érdekes tények és legendák A Hasanpaşa gázgyár

• Az első világháború alatti szénhiányos években itt olajbogyó magokat égettek – egy régi városi legenda szerint a kadiköi lakosok a kéményekből áradó illat alapján tudták meg, milyen termés volt az adott szezonban az Égei-tengeri olajfaültetvényeken.
• Az 1993-as bezárás után a területet raktárként, garázsként, hulladéklerakóként és szénraktárként használták. 1994-ben a városvezetés elrendelte a maradványok lebontását, de a bontást a lakosok és civil szervezetek ellenállása megakadályozta – ez egy rendkívül ritka eset, amikor az alulról jövő városi aktivizmus megmentette Isztambul ipari műemlékét.
• A „Gazhane Çevre Gönüllüleri” („A Gázgyár Környezetvédelmi Önkéntesei”) polgári kezdeményezés 1996-ban alakult, és 1998-ban szövetkezetté alakult. 2009-ig az aktivisták nyolc ingyenes fesztivált szerveztek a területen koncertekkel, kiállításokkal és színházi előadásokkal, gyakorlatilag előre megtervezve a hely jövőbeli kulturális funkcióját.
• A felújítási projektet 1998 és 2001 között készítették elő az İTÜ-n, de csak 2014-ben hagyták jóvá. A munkálatok 2014. március 7-én kezdődtek, 2019-re kellett volna befejeződniük, de a megnyitóra csak 2021. július 9-én került sor – két év késéssel, ami jellemző a történelmi Isztambul nagy felújításaira.
• Gulielmo Semprini építész, aki 1891. augusztus 1-jén kezdte meg az építkezést, olasz vállalkozó volt, akárcsak sok szakember a 19. század végi oszmán Isztambulban: akkoriban a város tele volt levantei mérnökökkel, és Kadıköy egyáltalán a birodalom „európai külvárosának” számított.
• A színházi színpadok szimbolikus neveket viselnek: a „Nagy Színpadot” 2022-től Sevda Şener színháztudósról nevezték el – nevét 2022. május 9-én ünnepélyesen avatták fel, pontosan egy évvel a terem megnyitása után, ami a török színház számára egy egész drámaiskola elismerésének gesztusának számít.

Hogyan juthat el oda

A Müze Gazhane a Kadıköy kerületben, a Kurbağalıdere utca 125. szám alatt található, mindössze 15–20 perces sétára a híres Kadıköy kompkikötőtől. Az orosz nyelvű turisták számára a legszebb útvonal a Karaköy, Eminönü vagy Beşiktaş felől induló komppal vezet: a Boszporusz átkelése körülbelül 20 percet vesz igénybe, és önmagában is egy mini-kirándulásnak számít, különösen naplementekor, amikor az Óváros sziluettjét rózsaszín-arany fénybe borítja. A Kadıköy kikötőtől gyalog is eljuthat a part mentén a város szívébe, elhaladva a Kadıköy piacon és a Moda negyed mellett, vagy taxival is mehet – az út olcsó, és dugó nélkül 5–7 percet vesz igénybe.

Alternatívaként a Müze Gazhane-hoz az M4-es metróvonal (Kadıköy – Sabiha Gökçen) vezet. Kényelmes megállók: Kadıköy és Ayrılık Çeşmesi, az utóbbi keresztezi a Marmaray elővárosi vasútvonalat, ami kényelmes az európai oldalról érkező vendégek számára. A Sabiha Gökçen repülőtérről (SAW) közvetlenül az M4-es metróval lehet eljutni körülbelül 40 perc alatt – ez a leggyorsabb és legolcsóbb lehetőség. Az Isztambul repülőtérről (IST) a legkényelmesebb az M11 metróval eljutni Gayrettepe-ig, majd az M2-vel és a Marmaray-jal a Söğütlüçeşme állomásig – onnan 10 perc sétára van a múzeum. A Google és a Yandex térképeken a helyszín könnyen megtalálható a „Müze Gazhane” vagy „Hasanpaşa Gazhanesi” keresési kifejezésekkel.

Tippek az utazóknak

A látogatásra legalkalmasabb időszak a tavasz (április–május) és az ősz (szeptember–október): ilyenkor órákig kellemes sétálni a komplexum udvarán, szabadtéri rendezvényeket tartanak, és a színházi szezon is javában zajlik. Nyáron a vastag téglafalú épületek belseje a leghűvösebb – ez jó menedék az isztambuli hőség elől. Télen érdemes a látogatást nappalra tervezni, és rögtön színházi jeggyel együtt: az esték Kadıköyben nedvesek és szelesek lehetnek.

Szánjon a látogatásra legalább 1,5–2 órát, színházi előadás vagy mesterkurzus esetén pedig fél napot. A területre és a legtöbb kiállításra a belépés ingyenes, egyes oktatási programokhoz és előadásokhoz azonban jegy szükséges – a menetrendet célszerű előre ellenőrizni az Isztambuli Önkormányzat hivatalos honlapján és a városi színházak honlapjain. Gyerekes családok számára ideálisak a hétköznapok délelőtti órái, amikor a tudományos központban nincsenek iskolai csoportok.

Kombinálja a látogatást egy sétával a szomszédos Kadıköy negyedekben: a Kadıköy piac halárusaival és sajtüzleteivel, a Bahariye sétálóutca, a bohém Moda negyed a Princessz-szigetek panorámájával és a régi vasútvonal, amelyet zöld sétánynak alakítottak át – mindez 20–30 perces sétára található. Távozás előtt nézz be a múzeum területén található kávézóba, és kóstold meg a török teát egy üvegpohárból, miközben a régi gázpalackokat nézed: a Hasanpaşa gázgyár az a hely, ahol a város ipari emlékezete élő kulturális udvarrá változott, és éppen ezért érdemes ide ellátogatni az ázsiai partra.